A Váci út és a Róbert Károly körút találkozásánál fekvő fejlesztési terület Budapest egyik meghatározó városszerkezeti helyzetére ad választ. A Duna, a Margitsziget, az Árpád híd, a vasúti körgyűrű és a város egyik legfontosabb irodai tengelye által kijelölt helyszín régóta egyfajta városi kapuként értelmezhető, amelynek építészeti és funkcionális megfogalmazása mindmáig nyitott kérdés.

A koncepció célja egy olyan, több ütemben megvalósítható vegyes használatú városi együttes létrehozása volt, amely egyszerre ad karakteres sziluettet a Váci út tengelyének, és élő, használható köztereket hoz létre a városlakók, az itt dolgozók és az itt élők számára. A beépítés a magasabb épületeket a terület központi zónájába szervezi, míg a környező városi szövet felé alacsonyabb, finomabb léptékű tömegekkel kapcsolódik.

A terv egyik legfontosabb eleme a gyalogos főutca, amely a korábbi irodafejlesztések által kijelölt tengelyt továbbépítve kapcsolódik a metró térségéhez. A kétszintű közterületi rendszer egyszerre igazodik az aluljáró- és metrókapcsolatokhoz, valamint a Váci út városi szintjéhez. A fő gyalogos tengelyhez belső udvarok, zöldfelületek és vízfelületek kapcsolódnak, amelyek oldják a nagyvárosi környezet intenzitását, és emberléptékű, félpublikus tereket hoznak létre.

A koncepció tudatosan kerüli az egyfunkciós üzleti negyedekre jellemző kiüresedést. Az irodai, lakó-, kereskedelmi és közösségi funkciók keverése olyan városi működést céloz, amely munkaidőn túl is aktív marad. A fejlesztés így nemcsak ikonikus épületek együtteseként, hanem élő városi szövetként értelmezhető.

A terv külön figyelmet fordít a terület természeti és műszaki adottságaira is. A Duna közelsége és a magas talajvízszint miatt a mélyépítési beavatkozások, a zöldfelületek és a vízmozgások összefüggő rendszerként jelennek meg. A cél nem pusztán zöldfelületek telepítése, hanem valódi, talajkapcsolatos városi táj kialakítása, amely hosszú távon is fenntartható keretet ad a fejlesztésnek.