A Dél-pesti Centrumkórház terve számos regionális és országos egészségügyi intézmény korszerű, egységes működési rendszerbe szervezésére tesz javaslatot. A nagyléptékű kórházi együttes a 19. századi Szent István Kórház meglévő épületeinek területén jönne létre, ezért a tervezés egyszerre szólt egy új, magas technológiai szintű egészségügyi infrastruktúra megteremtéséről és a hely történeti rétegeihez való viszony pontos meghatározásáról.

A koncepció alapgondolata szerint a kórház nem pusztán a gyógyítás technológiai tere, hanem a fizikai és lelki rehabilitáció helyszíne is. A tervezés célja olyan épület létrehozása volt, amely méltó módon fejezi ki az intézmény társadalmi jelentőségét, miközben emberléptékű, jól használható és pozitív környezetet biztosít a betegek, az itt dolgozók és a látogatók számára.

Az együttes két fő egységre tagolódik: a komplexum megérkezési zónájaként működő „bejárati campusra”, valamint a főépületre, ahol a diagnosztika, a kezelés és a betegellátás legfontosabb funkciói kapnak helyet. A bejárati campus nem hagyományos kórházi előtérként, hanem rekreációs parkként jelenik meg, fákkal, gyepfelületekkel, virágágyásokkal, kültéri pihenőhelyekkel és vízfelülettel. Ez a zöld megérkezési tér már az épületbe lépés előtt oldja az intézményi környezet feszültségét, és a gyógyulást támogató atmoszférát teremt.

A zöldépítészeti szemlélet az egész épületegyüttes szervezését meghatározza. Az épületszárnyak közötti zöld udvarok, a belső átriumkertek, a tetőn kialakított rózsakert és a homlokzati zöldfalak egyaránt azt a célt szolgálják, hogy a természet jelenléte a kórház mindennapi működésének szerves részévé váljon. A beépítés ugyanakkor tisztelettel viszonyul a terület történeti struktúrájához: integrálja az eklektikus bejárati épületet, és szimmetrikus szerkesztésével reflektál a 19. századi kórházi pavilonrendszer térbeli rendjére.

A funkcionális kapcsolatok kialakításánál kiemelt szempont volt az áttekinthető, túlterheléstől mentes működés. A vízszintes és függőleges közlekedési rendszerek, valamint a látogatói, járóbeteg-, fekvőbeteg- és dolgozói útvonalak gondos szétválasztása biztosítja, hogy az épület nagy kapacitása ellenére is jól szervezhetően, hatékonyan és emberi léptékben működjön.