
Etele téri szolgáltatóközpont
Budapest | 2010-2011 | 380 000 m² | Terv
A Kelenföldi pályaudvar térségének átalakulása Budapest egyik legjelentősebb urbanisztikai kihívása. A ZDA koncepciója erre a helyzetre nem pusztán egy kereskedelmi és szolgáltató központ megtervezésével válaszolt, hanem egy olyan városi beavatkozás lehetőségével, amely a fejlesztést tágabb közlekedési, városszerkezeti és közösségi összefüggésrendszerbe helyezi.
A XI. kerületi Kelenföldi pályaudvar Budapest egyik legfontosabb intermodális csomópontja, ahol a belvárosi, elővárosi, agglomerációs, országos és nemzetközi közlekedési rendszerek találkoznak. Ez a csomóponti szerep egyszerre jelent komoly lehetőséget és felelősséget. A 4-es metró ideiglenes végállomásaként a terület a főváros egyik meghatározó városszerkezeti elemévé válhat, különösen akkor, ha képes az M1–M7 bevezető szakasza és más irányok felől érkező autós forgalom egy részét a közösségi közlekedési hálózatra átterelni.
A helyszín adottságai ugyanakkor túlmutatnak a közlekedési funkción. A pályaudvar térsége alkalmas arra, hogy új városrészközpontként, illetve Budapest belső „nyugati kapujaként” működjön. Ennek feltétele, hogy a pályaudvar mindkét oldalának környezete városfejlesztési, közlekedési, városépítészeti és környezetalakítási szempontból egységes rendszerként legyen kezelve. Csak így használható ki a metróberuházás területfejlesztő hatása, és így jöhet létre valóban magas minőségű, rendezett épített környezet.
A tervezési feladat ezért a kereskedelmi és szolgáltató funkciók elhelyezésénél szélesebb kérdéseket vetett fel. Az új épületnek egyszerre kellett hatékonyan kiszolgálnia az alapfunkciókat, első meghatározó elemeként megjelennie a formálódó városközpontnak, valamint olyan egyedi, innovatív és környezetbarát karaktert kialakítania, amely építési és üzemeltetési szempontból is gazdaságos marad.
A koncepció célja egy emblematikus, mégis jól működő épület létrehozása volt, amely külső megjelenésével, belső tereivel és környezetalakításával értéket teremt az itt élők, az átszálló utasok és az idelátogatók számára egyaránt. A fejlesztés így nem önálló kereskedelmi objektumként, hanem a kelenföldi városrészközpont kialakulásának egyik első, karakterformáló elemeként értelmezhető.
Vezető tervező
Zoboki Gábor DLA habil., egyetemi tanár, Országh István, Demeter Nóra, Turi Zoltán
Építész tervezők
Oláh Éva, Tóth Zoltán, Csiszér András, Böhler Péter, Silvester Csaba, Szatmári Gábor, Borzák Richárd, Rutkai Pál, Tolnai Linda, Lasztóczi Péter, Kakas László, Brodszky Balázs, Gyovai Tamás, Márton Annamária, Gál Bence, Györgyi Csenge
Főbb társtervezők
Dinám, Körös Consult, Artvill Mérnökiroda, Újirány Tájépítész Kft., Naturaqua Környezetvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft., BNN Biztonságtechnika, FRT Raszter Építésziroda, Uvaterv Út-, Vasúttervező Zrt., Vibrocomp, FŐMTERV Mérnöki Tervező Zrt., Archiflex Stúdió Építésziroda, VIRON Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
A Kelenföldi pályaudvar térségének átalakulása Budapest egyik legjelentősebb urbanisztikai kihívása. A ZDA koncepciója erre a helyzetre nem pusztán egy kereskedelmi és szolgáltató központ megtervezésével válaszolt, hanem egy olyan városi beavatkozás lehetőségével, amely a fejlesztést tágabb közlekedési, városszerkezeti és közösségi összefüggésrendszerbe helyezi.
A XI. kerületi Kelenföldi pályaudvar Budapest egyik legfontosabb intermodális csomópontja, ahol a belvárosi, elővárosi, agglomerációs, országos és nemzetközi közlekedési rendszerek találkoznak. Ez a csomóponti szerep egyszerre jelent komoly lehetőséget és felelősséget. A 4-es metró ideiglenes végállomásaként a terület a főváros egyik meghatározó városszerkezeti elemévé válhat, különösen akkor, ha képes az M1–M7 bevezető szakasza és más irányok felől érkező autós forgalom egy részét a közösségi közlekedési hálózatra átterelni.
A helyszín adottságai ugyanakkor túlmutatnak a közlekedési funkción. A pályaudvar térsége alkalmas arra, hogy új városrészközpontként, illetve Budapest belső „nyugati kapujaként” működjön. Ennek feltétele, hogy a pályaudvar mindkét oldalának környezete városfejlesztési, közlekedési, városépítészeti és környezetalakítási szempontból egységes rendszerként legyen kezelve. Csak így használható ki a metróberuházás területfejlesztő hatása, és így jöhet létre valóban magas minőségű, rendezett épített környezet.
A tervezési feladat ezért a kereskedelmi és szolgáltató funkciók elhelyezésénél szélesebb kérdéseket vetett fel. Az új épületnek egyszerre kellett hatékonyan kiszolgálnia az alapfunkciókat, első meghatározó elemeként megjelennie a formálódó városközpontnak, valamint olyan egyedi, innovatív és környezetbarát karaktert kialakítania, amely építési és üzemeltetési szempontból is gazdaságos marad.
A koncepció célja egy emblematikus, mégis jól működő épület létrehozása volt, amely külső megjelenésével, belső tereivel és környezetalakításával értéket teremt az itt élők, az átszálló utasok és az idelátogatók számára egyaránt. A fejlesztés így nem önálló kereskedelmi objektumként, hanem a kelenföldi városrészközpont kialakulásának egyik első, karakterformáló elemeként értelmezhető.
Vezető tervező
Zoboki Gábor DLA habil., egyetemi tanár, Országh István, Demeter Nóra, Turi Zoltán
Építész tervezők
Oláh Éva, Tóth Zoltán, Csiszér András, Böhler Péter, Silvester Csaba, Szatmári Gábor, Borzák Richárd, Rutkai Pál, Tolnai Linda, Lasztóczi Péter, Kakas László, Brodszky Balázs, Gyovai Tamás, Márton Annamária, Gál Bence, Györgyi Csenge
Főbb társtervezők
Dinám, Körös Consult, Artvill Mérnökiroda, Újirány Tájépítész Kft., Naturaqua Környezetvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft., BNN Biztonságtechnika, FRT Raszter Építésziroda, Uvaterv Út-, Vasúttervező Zrt., Vibrocomp, FŐMTERV Mérnöki Tervező Zrt., Archiflex Stúdió Építésziroda, VIRON Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
















