Az Etele téri Integrált Utasforgalmi Épület koncepciója a kelenföldi közlekedési csomópont városi szerepének újragondolására épül. A tervezett épület az Etele tér déli térfalaként egyszerre fogadja be a metrókijáratot, kapcsolja össze a MÁV, a BKV és a kapcsolódó gyalogos közlekedési irányokat, valamint fedett, átlátható és kényelmes átszállási rendszert hoz létre.

A terv célja nem pusztán egy közlekedési épület létrehozása volt, hanem egy olyan intermodális városi tér kialakítása, amely természetes módon szervezi az utasáramlásokat az Etele tér, a metróaluljáró, a vasútállomás, a helyi buszvégállomás, a villamosmegálló és a későbbi kereskedelmi fejlesztések között. A koncepció távlatban lehetőséget biztosít a vasút feletti gyalogos kapcsolatok továbbépítésére is, kiterjesztve az Etele téri városközpont gyalogos rendszerét Őrmező irányába.

Az épület U-alakú beépítése a metró műtárgy adottságaira, a szabályozási kötöttségekre és az utasforgalmi kapcsolatok logikájára válaszol. A központi utascsarnokhoz két szárny kapcsolódik: az egyik a közlekedési és irodai funkciókat, a másik a kereskedelmi és szolgáltató területeket fogadja be. A fedett előtetők és az átlátható, nagy belmagasságú csarnokok védett, mégis nyitott városi átjárást biztosítanak.

A földszinti utasforgalmi csarnok közvetlen kapcsolatban áll az Etele térrel és a Somogyi úttal, míg a galériaszint a vasútállomás terepszintjéhez kapcsolódva teremti meg a MÁV felőli bejárat lehetőségét. Az épület így egyszerre működik átszállási csomópontként, városi kapuként és szolgáltató központként.

A homlokzatok kialakítását az átláthatóság és a tájékozódás segítése határozza meg. Az utascsarnok és a felüljáróhíd üvegezett felületei jó vizuális kapcsolatot teremtenek az Etele tér, a buszpályaudvar és a környező zöldfelületek felé. A koncepció hosszú távon egy olyan városi alközpont kialakulását támogatja, ahol a közlekedési infrastruktúra nem elválaszt, hanem összekapcsol.