A budavári Karmelita kolostor közel 300 éves épületegyüttese a Vár és a polgárváros között elterülő Palotanegyed meghatározó eleme. A több mint két évszázada közigazgatási és kulturális célokat szolgáló épület megújítása során a Miniszterelnökség új központja jött létre, amelynek egyszerre kellett megfelelnie a műemléki környezet, a hivatali működés és az állami protokoll elvárásainak.

A meglévő épület a kolostorok klasszikus rendjét követi: belső udvart keretező szárnyak és kerengőfolyosók szervezik a térsort. A kötött alaprajzi rendszer és az eredeti kolostorfunkcióból fakadó adottságok komoly tervezési kihívást jelentettek. A korszerű hivatali és speciális technológiai igényeket úgy kellett integrálni, hogy azok ne bontsák meg az épület történeti karakterét; a gépészeti és egyéb műszaki rendszerek ezért rejtetten, a műemléki szempontok figyelembevételével kerültek az épületbe.

A templomszárny története különösen összetett: a 18. század végén faszerkezetű színházzá alakították, majd az 1970-es évek átépítései során vasbeton födémekkel osztották fel. A felújítás során ezeket a födémeket elbontották, a befalazott templomablakokat kibontották, és helyreállt a nagy belmagasságú eredeti tér. Az így létrejövő reprezentatív terem protokolláris események, kulturális és társadalmi rendezvények befogadására alkalmas.

A műemlék épület melletti üres telekrészen egy új, a hivatali funkciót kiegészítő irodaépület kapott helyet, a második világháború után elbontott korábbi épület helyén. Az új épületrész belső kialakítása a mindennapi hivatali működés praktikus keretét adja, külső megjelenését pedig a Vár karakteréhez illeszkedő, kőburkolatos, időtálló architektúra határozza meg. A megújítás így a történeti rétegek tiszteletben tartása mellett biztosít kortárs használhatóságot egy kiemelt középület számára.