A Gellérthegyi kötélpálya koncepciója Budapest egyik régóta fennálló városi és turisztikai kérdésére ad választ: hogyan lehet a Gellérthegyet és a Citadella térségét korszerű, fenntartható és városképileg érzékeny módon megközelíthetővé tenni. A terv a Belgrád rakpart és a Citadella között létesülő kötélpályával teremtene közvetlen kapcsolatot a Duna-part és Budapest egyik legfontosabb természetes magaspontja között.

A koncepció egyik alapvetése, hogy a beavatkozás a világörökségi látványban a lehető legvisszafogottabban jelenjen meg. Az induló- és érkezőállomás rejtett kialakítást kapna, így a városképi látványban elsősorban a kabinokat tartó acélsodronyok és a két, egyenként 50 fő befogadására alkalmas kabin jelennének meg. A hegyállomás a Citadella védett épületén kívül, a Szabadság-szoborral egy időben épített déli terasz alatt kapna helyet, a sziluett megváltoztatása nélkül.

A kötélpálya nemcsak új turisztikai attrakcióként, hanem városfejlesztési katalizátorként is értelmezhető. A Belgrád rakpart aktiválásával, a Citadella környezetének újragondolásával és a Gellérthegy turistabusz-forgalmának csökkentésével egyszerre javíthatná a városi közlekedés, a környezeti terhelés és a látogatói élmény minőségét. A fejlesztés a belvárosból indulva adna új, közvetlen kapcsolatot a hegytetőhöz, többlet gépjárműforgalom generálása nélkül.

A koncepciót részletes építészeti, városrendezési, turisztikai, közlekedési, környezetvédelmi, zöldfelületi, barlangvédelmi, örökségvédelmi és közművizsgálatok alapozták meg. A völgyállomás kialakítására több változat készült: az egyik a rakparti térfal megszakításával, utcaszerű beépítéssel, a másik egy új, kortárs épület elhelyezésével számol. A végső koncepció célja a különböző szempontok — a közlekedési működés, a turisztikai használat és a városképi illeszkedés — kiegyensúlyozott összehangolása.