A budapesti Művészetek Palotája Közép-Európa egyik legjelentősebb kortárs kulturális beruházásaként jött létre. Több mint száz év után először épült Magyarországon új épületben nagyzenekari hangversenyterem és kortárs képzőművészeti múzeum, olyan komplex intézményi rendszerben, amely egyszerre szolgálja a zenét, a színházat, a táncot és a képzőművészetet.

A ZDA addigi pályafutásának egyik legösszetettebb magyarországi feladataként közel 150 magyar és külföldi tervező munkáját fogta össze. Az épületegyüttes három önálló kulturális intézménynek ad otthont: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek, a Fesztivál Színháznak és a Ludwig Múzeumnak. A három egység térben elkülönül, működésében önálló, a közönségforgalmi terekben azonban egymással összekapcsolódó kulturális városként működik.

Az épület a pesti Duna-part déli lezárásaként főhomlokzatával a város felé fordul. Többszintes, nagyvonalú előcsarnoka mindhárom intézményt kiszolgálja, és teljes belmagasságú üvegfalával közvetlen kapcsolatot teremt az előtte kialakított térrel. A két előadóterem tömege szoborszerű nézőtéri „kagylóként” jelenik meg az épületegyüttes zártabb, kőburkolatú testében, miközben a belső terek megformálásában az építészet, az iparművészet és a képzőművészet közös alkotása érvényesül.

Az épület szíve a cipősdoboz formájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, amely világszínvonalú akusztikai minőségével a nemzetközi komolyzenei élet kiemelkedő helyszínévé vált. A Russell Johnson nevéhez kötődő akusztikai rendszer mozgatható hangvetőkkel, zengőkamrákkal és függönyökkel teszi lehetővé, hogy a terem hangzása az előadói igényekhez igazodjon. A pódium mögötti nagyméretű hangversenyorgona és Jovánovics György akusztikai szerepet is betöltő gipszburkolata a terem karakterének meghatározó elemei.

A Fesztivál Színház a monumentális hangversenyteremhez képest intimebb, ugyanakkor nagy technikai felszereltségű, sokféle műfaj befogadására alkalmas tér. A Ludwig Múzeum a tömb csendesebb, Duna felőli részében kapott helyet; kiállítóterei és pihenőzónái folyamatos vizuális kapcsolatban állnak Budapest panorámájával. A Művészetek Palotája ennek a három intézményi világnak az összehangolásával vált a kortárs magyar kulturális infrastruktúra egyik meghatározó épületévé.