A Nemzeti Táncszínház új otthona az egykori Ganz gyár területén, a 2000-es években kulturális funkciókkal újraértelmezett ipari épületegyüttes egyik meglévő csarnokának átalakításával és bővítésével jött létre. A projekt alaphelyzete egy olyan ipari karakterű épület újrahasznosítása volt, amely zártságával, nagy belső méreteivel és szerkezeti adottságaival alkalmas keretet adott az előadótermi funkció befogadására.

A tervezési koncepció két egymást kiegészítő irányból épült fel. Egyrészt tiszteletben tartotta a meglévő csarnok karakterét, és a szükséges beavatkozásokat a lehető legnagyobb mértékben a ház eredeti ipari logikájához igazította. Másrészt az új funkciók számára olyan kiegészítő épületrészt hozott létre, amely eltérő megjelenésével is képes harmonikus egységet alkotni a történeti ipari szerkezettel.

Az épület belső szervezésének egyik legfontosabb szempontja a flexibilis használat volt. A nagyterem és az előcsarnok kialakítása nemcsak színházi előadások, hanem rendezvények, koncertek, vacsorák és egyéb események befogadására is alkalmas. Az előcsarnoki és nagytermi terek összenyithatósága a működtetés gazdaságosságát és a programhasználat változatosságát is erősíti.

A csarnokhoz kapcsolódó új előcsarnok transzparens, nyitott, többfunkciós közösségi térként teremti meg a kapcsolatot az épület és a park között. Ez az átmeneti zóna nem csupán közlekedő vagy érkezési tér, hanem élő, nyüzsgő, publikus piazza, amely a Táncszínházat a park egyik meghatározó központi elemévé teszi.