A ZDA 2020-ban benyújtott tervpályázati munkája a Sencseni Operaházat a tenger felé megnyíló, nagyvonalú kulturális kapuként értelmezi. A terv olyan ikonikus középület lehetőségét vizsgálta, amely egyszerre kapcsolódik Sencsen dinamikusan fejlődő városi karakteréhez, a part menti helyszín tágasságához és az operaműfaj szenvedélyes, intenzív világához.

A koncepció központi képe egy sziklaszirten álló, életteli famatuzsálem metaforája. A kulturális épület függőleges rendszere a gyökérzet, a törzs és a lombozat allegóriáján keresztül szervezi a funkciókat: a kiszolgáló területek, a közönségforgalmi zónák és a művészeti terek egymásra épülő rétegekként jelennek meg. Ez a gondolat egyszerre ad erős építészeti képet és átlátható működési logikát a komplex intézménynek.

A terv egyik alapvető kérdése az volt, hogyan oldható fel az operaépület monumentális városi szerepe és az előadóművészet személyes, bensőséges tapasztalata közötti feszültség. A ZDA válasza az egymástól önállóan működő, mégis közös kulturális főtér köré szerveződő épületrészek rendszere volt. A tenger fölött emelkedő, esővédett tér a látogatók számára találkozóhelyként, városi kilátóként és szabadtéri amfiteátrumként is működhet.

Az előadótermek kialakítása a 19. századi akusztikus terek hagyományát és a kortárs színháztechnológia lehetőségeit kapcsolja össze. A négy auditórium – a 2100 férőhelyes Operaterem, az 1800 férőhelyes Hangversenyterem, a 800 férőhelyes Operett-terem és a 640 férőhelyes Kamaraterem – nem kizárólag egy-egy műfajra, hanem változatos használatra készült. A változtatható akusztikai és színháztechnológiai rendszerek révén a ház a klasszikus előadóművészet és az új műfajok számára is korszerű, emberi léptékű működési keretet kínál.